Hajnali fél hatkor kapcsolom be a rádiót, mert olyankor még senki nem beszél hozzám a lakásban. Beteszem a kávét, és amíg lefő, végighallgatom a híreket, aztán jön az a fél óra, amikor csak zene megy. Tizenöt éve ugyanez a rutin, csak a készülék változott.
Reggel háromnegyed hétkor viszont már ketten ülnek a hátsó ülésen, és onnantól közös műsor van. A nagyobbik tizenkét éves, a kisebbik nyolc. Egyikük a rockot bírja, másikuk mindent, amit meg lehet tapsolni. Ha felcsendül valami, amit mindketten szeretnek, egyszerre kezdenek el énekelni, és olyankor az iskoláig meg sem szólalok.
A hétvégi adásokat is ismerjük. Szombaton reggel kilenckor van egy blokk, ahol régi lemezeket tesznek fel, és a kisebbik fiam onnan tanulta meg, mi az a B-oldal. Kérdezte is, hogy akkor a telefonon lévő számoknak melyik az A-oldaluk.
Tavasszal esett le, hogy a nagyobbik nemcsak dúdolja a szövegeket. Mondja is őket, hangosan, hallás után, a saját kiejtésével. Fogalma sincs, mit jelentenek, de a sorok végét pontosan eltalálja.
Két héttel később egy fórumon olvastam valamit, ami miatt egészen máshogy néztem a hátsó ülésre.
Amit a fórumon írtak, az nekem is szólt
A hozzászóló azt kérdezte, meddig jut el az ember egyedül, otthonról. Alatta harminc válasz. A többség appokat, videócsatornákat, letölthető anyagokat sorolt, aztán jött egy hosszú komment valakitől, aki két éve nyomta ezt az utat, és őszintén leírta, hol állt meg.
Én is így voltam vele. Volt egy időszak, amikor minden este megnyitottam egy alkalmazást, gyűjtöttem a napokat, aztán elmaradt egy hét, és soha nem vettem fel újra. Amiért nem fizettem, azt könnyebben félretettem.
A nagyobbik fiamnál ugyanez játszódott le, csak gyorsabban. Karácsonyra kapott egy nyelvtanuló appot, kilenc napig húzta, aztán elfelejtette. Nem volt lusta. Egyszerűen senki nem kérdezte meg tőle a tizedik napon, hogy hol tart.
A komment végén ott volt egy link a Hollywood Nyelvstúdió egyik írására, és azt végigolvastam. Az ingyenes angol nyelvtanfolyam témáját sorra veszi benne: intézményi és pályázati képzések, közösségi beszélgetőkörök, online leckesorozatok, appok félig díjmentes verzióval. Nem beszéli le róluk az embert. Azt írja, hogy elindulni, körülnézni, kísérletezni pont jó velük.
Ahol a díjmentes anyag megáll
Azt is leírja, hol van a határ. Nincs mögöttük személyes figyelem, ezért az ember hónapokig ismételheti ugyanazt a hibát anélkül, hogy bárki szólna. Nincs átlátható keret sem, tehát nem derül ki, milyen szintre jutsz, és meddig tart az egész. A motivációt pedig magadnak kell pótolnod, méghozzá minden egyes este.
Van egy pont, amikor ez már kevés. Amikor fejben összeáll a nyelvtan, sok szót láttál, mégis megnémulsz, ha váratlanul kérdeznek. Ilyenkor nem az anyaggal van baj, hanem azzal, hogy nincs mögötte rendszer. Egy ingyenes angol nyelvtanfolyam legnagyobb kockázata nem a minőség, hanem az, hogy senki nem vár vissza a következő alkalomra.
Az írás szerint az is intő jel, ha van egy konkrét céled és hozzá egy határidő, mégsem tudod megbecsülni, eljutsz-e odáig időben. Nálunk ez konkrétan a nyolcadik év végi felvételi volt, ahol az angol pontot ér.
Amiért a nyelvstúdiót választottuk
A Hollywood Nyelvstúdió módszerében az fogott meg, hogy nem csoportokban gondolkodnak. Abból indulnak ki, hogy nincs két olyan tanuló, akinek megegyezne a szintje, a tempója és a célja, ezért magántanári csapattal dolgoznak, és mindenki a maga szintjéről halad tovább. Az arány náluk 20 százalék elmélet és 80 százalék gyakorlás, és azt állítják, hogy így háromszor gyorsabban lehet haladni, mint csoportban vagy magántanárral.
Ezt nem hittem el elsőre. A próbaórájuk viszont pont arra való, hogy az ember ne higgyen el semmit vakon, hanem nézze meg a helyszínen, és nem kérnek érte pénzt.
Az órán felmérték a fiam szintjét, és megmondták, hány óra kell a céljához. Nekem ez a szám hiányzott a legjobban az elmúlt évekből. Addig mindig azt hallottam, hogy „majd meglátjuk”, és két félév után is ugyanott voltunk.
Az időbeosztás miatt sem kellett átszerveznünk a heteket. Előre foglalni sem kell: nyitvatartási időn belül reggeltől estig, szombaton is lehet menni, tehát az edzés és a zenekari próba is a helyén maradt.
Azóta reggelente néha ő állítja be a rádiót, és ha angol szöveg megy, félhangosan visszamondja a sorokat. Múlt héten a kisebbik is beszállt, pedig ő még csak most kezdi. Én vezetek, hallgatom őket, és nem szólok bele. A Hollywood Nyelvstúdióba egyébként azóta heti egyszer én is bemegyek, mert a nagyobbik szólt rám, hogy ne csak neki legyen kötelező.