Szombat délelőtt fél tizenegykor futott be az a telefon, amiért érdemes rádiózni. Egy hallgató azt kérte, tegyük be a dalt, amire harmincöt éve az esküvőjükön táncoltak, mert a felesége aznap jött haza a kórházból. Amíg a szám ment, egyikünk sem szólalt meg a stúdióban. A technikus kolléga a fejhallgatót is levette, pedig ő az, aki minden adás alatt három dolgot csinál egyszerre.
Nyáron nálunk így telik minden hétvége. A pult mögött harminc fok van, a keverő fölött surrog egy kis ventilátor, és a szünetekben azon vitatkozunk, melyik felvétel szólt jobban a délelőtt folyamán. Aki csinálta már, tudja, hogy az élő adásnak nincs holnapja: ami elhangzott, az elhangzott, ami elmaradt, azt nem lehet visszakérni. A hallgató nem azt hallja, hogy fáradtak vagyunk, hanem azt, hogy csend van ott, ahol zenének kellene szólnia. Ez a fajta felelősség tíz év alatt belém ivódott, és időnként a stúdión kívül is előjön.
Otthon viszont hetek óta állt egy munka, amihez már nem volt elég a jószándék, hanem kellett hozzá a terraallvany.hu segítsége is.
A ház utcafronti falán még tavasszal megrepedt a vakolat, és a kőműves, akit ajánlottak, kijött, megnézte, majd közölte, hogy létráról nem dolgozik. Nem volt ebben semmi sértődés. Elmagyarázta, hogy a kanál, a habarcs és a vödör nem fér el egy létrafokon, a fal mellett pedig végig kell tudni menni, különben foltokban szárad a felület. Amíg nincs rendes állás alatta, addig nem kezd bele, és igaza volt.
Vasárnap este beírtam a keresőbe, hogy kőműves állvány, és így jutottam el a Terra Állvány oldalára. Ott találtam meg azt a mondatot, ami a szakemberrel folytatott beszélgetést utólag megmagyarázta: a TERRA70 homlokzati állvány teherbírása alapból is 3 kN/m2, és rövidebb elemekkel felépítve ez tovább növelhető. Egy kőműves ugyanis nem magát viszi fel, hanem a téglát, a maltert és a szerszámot is, és ezt a súlyt valaminek el kell bírnia. Addig azt hittem, hogy az állványnál az a kérdés, meddig ér fel. Kiderült, hogy sokkal inkább az, hogy mit tesznek rá.
A másik dolog, ami megfogott, hogy a rendszert szerszámok nélkül össze lehet rakni. Nem vagyok építőipari ember, a szerszámosládámban egy fúró és egy laposfogó lakik, tehát ez nekem nem apró részlet volt. Az sem mindegy, hogy az állványzat hosszát és magasságát a ház méreteihez lehet igazítani, mert a mi utcánkban minden épület más: az egyik oldalon szűk a járda, a másikon belóg egy diófa, a sarki háznál pedig lejt a terep.
Írtam a Terra Állványnak egy ajánlatkérést vasárnap éjjel, és hétfőn már a válasz is megjött. Ez a rádiós fülnek meglepően ismerős élmény volt. Az élő műsorban is az a jó szerkesztő, aki nem két nap múlva reagál a hallgatói levélre, hanem még az adás alatt, amíg a kérdés él. A kőműves állvány kiválasztásánál pontosan ezt kerestem: legyen a vonal túlsó végén valaki, aki érti, mit kérdezek, és nem küld vissza egy katalógust azzal, hogy válasszak.
A kőműves végül két hét múlva állt neki, és a fal négy nap alatt kész lett. Kihoztam neki a kávét, felnéztem az állványra, és azon kaptam magam, hogy a stúdióban szerzett reflexem működik: figyeltem, mikor mozdul meg alatta valami. Semmi nem mozdult. A szomszéd átszólt a kerítés fölött, hogy neki is kellene ilyesmi ősszel, mert a kéménye körül omlik a fugázás.
A következő hétvégi adásban aztán mégis szóba került az egész, mert a mellettem ülő kollégám a szünetben faggatni kezdett, mennyibe került. Elmondtam neki, ahogy volt, és annyit tettem hozzá, hogy egy jól megválasztott kőműves állvány nem költség, hanem az a feltétel, ami nélkül a szakember el sem kezdi a munkát. Aki hasonló cipőben jár, annak azt tanácsolom, hogy előbb a Terra Állvány kínálatában nézzen körül, és csak utána kezdje hajszolni a kivitelezőt.